Ha lagzira kerül sor, nem csak az autó kiválasztása lényeges, hanem az esküvői fotósé is

Őszintén szólva sokáig szinte semmit sem tudtam az esküvőkről, mert sosem hoztak igazán lázba. Viszont úgy hozta az élet, hogy néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy csodálatos lánnyal, Rékával, akin már egészen hamar elkezdtem azt érezni, hogy jó társam lenne életem végéig. Mivel már mindketten benne voltunk a korban, ráadásul a kellő harmónia is meg olt köztünk, másfél évvel ezelőtt megkértem a kezét, ő pedig szerencsére igent mondott.

A nagy kérdés után nem sokkal pedig elkezdtünk beszélgetni a leendő esküvőnkről. Mivel ő a nő, aki valószínűleg már kislány kora óta erről a napról álmodozik (bár ezt nem vallotta be), ezért úgy gondoltam, hogy a szervezés nagy részét inkább ráhagyom. Egyrészt azért, mert neki sokkal jobbak az ötletei és a stílusa is, másrészt pedig engem tényleg nem igazán érdekelt maga az esemény. Nekem csak az volt a fontos, hogy „túlessünk” ezen az egészen és végre Réka a feleségem legyen, ne csak a barátnőm.

Szerencsére ez a vágyam valóra vált, mert idén nyáron, pontosabban Július 22-én kimondtuk a boldogító igent. Maga az esküvő is jó volt egyébként, én sem éreztem rosszul magam és nem feszengtem annyira, mint amennyire előtte elképzeltem. Maga a szervezés azonban nem volt egy könnyű menet.

Réka remek tervekkel állt elém már az elejétől fogva, amikben támogattam volna szívesen, de anyagi okokból sajnos nem sikerült mindent úgy megvalósítani, ahogy szerette volna. Elképesztő, hogy egy esküvő mennyi pénzbe kerül! Persze elmehettünk volna két tanúval a helyi anyakönyvvezetőhöz és kész, nekem az is megfelelt volna, de Réka kedvéért nagyobb lagzit tartottunk végül.

Eleinte azt beszéltük, hogy szép és romantikus lenne, ha egy közeli borbirtokon lenne a ceremónia és az utána levő ünneplés is, de aztán mikor komolyabban elkezdtünk gondolkodni ezen, akkor jöttek a problémák. Oké, hogy nincs messze a hely, nagyjából huszonöt, vagy harminc kilométerre tőlünk, de sajnos az már egy akkora távolság, hogy az éjszakát is ott kellett volna tölteni. Nem csak nekünk, hanem az egész vendégseregnek is, arra pedig sajnos nem volt keretünk, hogy minden vendéget el tudjunk szállásolni. Így aztán elbúcsúztunk ettől az ötlettől, de azt megbeszéltük, hogy aznap este annak a borászatnak a borait fogjuk inni. Az is valami, és úgy is lett.

Végül, egyszerűségi és költséghatékonysági szempontból a városunk egyik éttermében tartottuk a fogadást, amit olyan szépen feldíszítettek, hogy mindenki le volt nyűgözve. Még én is! Így pedig nem kellett aggódni senki elszállásolása miatt, mi is otthon aludtunk utána és a vendégeink is. Aláírom, hogy valószínűleg még szebb és romantikusabb lett volna az első elképzelés, de hát nem jöhet össze mindig minden úgy, ahogy az ember elsőre elképzeli.

Mivel a helyszínnel elég nagy kompromisszumot tettünk, ezért volt lehetőségünk arra, hogy egyéb vágyainkat azért kiélhessük. Rékának nagyon szép ruhája és csokra volt, ő volt a legszebb menyasszony, akit valaha láttam. Ráadásul még nekem is kedvezett a nagy napon, mert azt mondta, hogy az esküvői autónk ne az én kocsim legyen, hanem béreljünk egy olyan járgányt, amire mindig is vágytam, de valószínűleg sosem lesz olyanom. Tudjátok mi volt a feldíszített, esküvői autónk? Egy hó fehér Cadillac kabrió! Mi ez, ha nem irigylésre méltó? Én legszívesebben az egész napot a kocsiban töltöttem volna, amire persze nem volt lehetőség, de ettől függetlenül így is hatalmas élmény volt. Arról nem is beszélve, hogy természetesen az esküvői fotók egy részén is szerepel az autó.

Apropó fotók. Engem eleinte hidegen hagyott ez a téma, gondoltam, hogy a vendégek majd úgyis csinálnak fotókat, minek kérjünk fel erre még egy idegent is. Réka azonban felvilágosított arról, hogy maga az esküvő csak egy nap, nem marad utána semmi, maximum az emlékek, viszont ha felbérelünk egy jó esküvői fotóst, akkor öreg korunkban is megmarad valami erről a szép napról. Igaza volt, mert hát egy profi fotós tényleg más szemmel néz az esküvőre is, ráadásul nem csak pillanatképeket csinál, hanem beállítottakat is, amik aztán olyan szépek lesznek, hogy minden rokon ki akarja majd rakni a kredencre. Egy szó mint száz, így is lett, kerestünk egy olyan szakembert, akinek az esküvői fotózás a szakterülete. Már meg is kaptuk a nagy napról készült képeket, amik tényleg mesések lettek! Nagyon profi volt a csapat, remek munkát végeztek, amiért hálásak vagyunk nekik.

Élveztem az esküvőnket, de talán magát a házaséletet még inkább! Változott-e valami azóta, hogy kimondtuk az igent? Igen is, meg nem is. Lényegében ugyan olyan maradt a kapcsolatunk, mint eddig, de akárhányszor belegondolok abba, hogy már férj és feleség vagyunk, mindig mosoly szökik az arcomra. Azt hiszem ezek után már készen állunk másra is…

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.