A barátnőm feltúrta az egész autómat, hogy végre megtalálja a kedvenc ajakápolóját

Nagyon sokáig tartott megszoknom azt, hogy a nők mennyire rajonganak a szépségápolásért. Már vagy tíz éve elkezdtem ismerkedni és randizgatni, ez alatt az idő alatt pedig volt már néhány párkapcsolatom, hol hosszabbak, hol rövidebbek. Minden eddigi lány, akivel kapcsolatba kerültem egyedi volt és különleges, abban azonban mindannyian hasonlítottak egymásra, hogy rajongtak a különböző sminktermékekért, hajbalzsamokért, ajakápolókért és még sorolhatnám.

ajakápoló A jelenlegi kedvesemmel már több, mint három éve alkotunk egy párt. Amikor megismertem, akkor az fogott meg benne a legjobban, hogy ő nem ez a tipikus csajos csaj, ellenkezőleg, kissé fiús, de persze csak a legjobb értelemben. Divatos, rövid haja van, sosem láttam még szoknyában, mert nagyon vagányan öltözködik, ráadásul a sminkelést sem viszi túlzásba. Persze nem is kell, mert anélkül is gyönyörű, ráadásul az én életem is sokkal könnyebb így.

Az előző barátnőimmel néha nem volt egyszerű, ha szépségápolásra került a sor. Sokszor órákon át ültem kanapékon, amíg vártam, hogy a hölgy megcsinálja a haját és felkenje az arcára azt a mennyiségű vakolatot, amit éppen aznapra elégnek ítélt meg. Tény, hogy mindig szép lett a végeredmény, na de milyen áron?! Állandóan megkaptam az ilyesfajta mondatokat, mint „Jajj, ne kócolj össze, órákon át göndörítettem a hajam!” vagy „Ne adj puszit, mert a borostád ledörzsöli az alapozómat!”. Nos, kedves hölgyeim, ha ezt olvassátok, fogadjátok meg a tanácsomat: Inkább legyetek természetesek, hogy a párotok nyugodtan megsimogathasson, vagy puszilhasson titeket, mintsem plexifal mögött védendő cicababák!

A barátnőm, Linda, szerencsére nem ilyen. Őt nem zavarja, ha összeborzolom a haját, hiszen úgy van levágva, hogy bárhogy jól áll neki, alapozót pedig sosem hord, mert olyan szép a bőre, hogy nincs is rá szüksége. Egy dologban viszont ő is „sáros”. Egyszerűen rajong egy bizonyos típusú ajakápolóért. Sokszor beszélt már róla nekem, hogy ez miért elengedhetetlen az életét tekintve. Elmondása szerint mindig odafigyel arra, hogy csak olyan termékeket használjon, amik száz százalékosan természetes anyagokból készüljenek, ez az ajakápoló pedig pont ilyen. Nem tartalmaz vegyszereket, nagyon jól ápolja a cserepes ajkakat, ráadásul az ára is remek.

Hosszú ideje használja már, ráadásul nem is csak egy van neki, hanem legalább három, hogy sose kelljen nélkülöznie. Tart egyet nálam, egyet otthon és ha minden igaz a táskájában is mindig van egy. Szerencsére teljesen színtelen, szóval nem látszik, amikor rajta van, csupán egy kis természetes csillogást ad az ajkainak, ami, valljuk be, egészen jól néz ki. Nem mondom, néha kicsit zavar, hogy mikor adok neki egy puszit, akkor ragad a szája, de cserébe olyan jó illata van, hogy az kárpótol érte.

Féleértés ne essék, nem Linda natúr ajakápolója körül forog az életünk, hála az égnek, csupán néha szóba jön a dolog és olykor-olykor engem is próbál rávenni a használatára, főleg télen, amikor az én szám is ki szokott száradni. Habár nem is látszana, hogy rajtam van, attól még tartom magam ahhoz, hogy egy férfi inkább tartózkodjon az ilyesmitől, de ki tudja. Ha elég kitartó, a végén még én is rendelek magamnak egy ilyen ajakápolót, a barátaim előtt azonban mélyen hallgatnék róla.

Múlt hétvégén Lindával elmentünk Visegrádra. Megnéztük a várat, sétáltunk egyet a környéken, majd megebédeltünk, ittunk egy finom kávét és hazajöttünk. Mivel Linda megígérte a barátnőinek, hogy este elmegy velük bulizni, ezért őt délután kiraktam otthon, majd én is hazamentem. Ha már egyedül lettem hagyva arra az estére, úgy terveztem, hogy egész este a tv előtt ülök majd: Az utóbbi időben nem volt elég időm ahhoz, hogy nézhessen a kedvenc sorozatomat, ezért úgy gondoltam, hogy lesz pár órám behozni a lemaradást. Túl voltam már két részen, és éppen, hogy elindítottam a harmadikat, mikor megcsörrent a telefonom.

Meglepő módon Linda hívott. Mondta, hogy buli előtt beugorna hozzám, mert szerinte a kocsimban felejtette az ajakápolóját, az otthonija pedig elfogyott, szóval szüksége lenne rá. Ilyet se csinált előtte soha, kicsit úgy éreztem ettől magam, mint régen, mikor még olyan barátnőim voltak, akiknek a külsejük volt a figyelmük középpontjában, de hát… Szeretem Lindát, együtt vagyunk három éve, egy ilyen kis apróság miatt nem akadok fenn. Lényeg ami a lényeg, nem sokkal később megérkezett és együtt lementünk az autómhoz. Átnézte a kesztyűtartót, benyúlt az ülések alá, és még a csomagtartót és tüzetesen átkutatta, de nem találta meg a kedvenc ajakápolóját. Sejtettem én, hogy nem lesz ott, hiszen sosem dobál el semmit, de nem akartam elrontani a kedvét, ha attól megnyugszik, hogy átkutatja az autót, engem nem zavar.

Mondtam neki, hogy most ezzel ne foglalkozzon, biztos Visegrádon kiesett valahol a táskájából, majd holnap rendel egy másikat. Egyetértett velem, hogy tényleg nem dől össze ettől a világ. Belenyúlt a táskájába, hogy kivegye a kocsi kulcsát, erre hirtelen felderült az arca és csak ennyit mondott: Jé, megtaláltam! Bizony… az ajakápolója végig a táskája kis zsebében volt. Végül is, legalább meglett.

Úgy tűnik, hogy a fiús külső és a rövid haj ellenére Linda is ízig-vérig nőből van, még ha néha tagadja is. Nem menthetetlen, de azért neki is megvannak ezek az apró, lányos szokásai és termékei, amikről sosem tudna lemondani. De én ezekkel együtt szeretem őt!

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.