Az autókereskedő új táskája

Édesapám – amióta az eszemet tudom – autókereskedő volt. Értett az autókhoz, az emberekhez, és mindezt szerette is, úgyhogy jól ment neki az eladás. Sose volt tenyérbe mászó, vagy nyomulós, inkább igyekezett megtalálni a megfelelő hangot az emberekkel. Ezért volt szüksége arra, hogy kiépítsen egy sajátos imidzset, amiről felismerik az emberek, és a védjegye lehet. Ehhez, még a kezdetekben öltönyt, és egy ritka bőr aktatáskát hordott. Az öltönyeit rendszeresen cserélte, de a táska valahogy mindig maradt, hiába látszódott már meg rajta az idő. Számtalan foltozáson esett már át, és több tucat bőrműves látta már, édesapám – úgy tűnt -, hogy a végsőkig ragaszkodik hozzá.

Aztán elérkezett az a bizonyos 50. születésnap, és akkor édesanyámmal elhatározásra jutottunk: kell apunak egy új aktatáska. Mivel nekem több időm volt, ezért én kezdtem el keresgélni, hiszen minimum olyan tökéleteseket kellett találnunk, mint a jelenlegi. Számítottunk rá, hogy ez egy nehéz feladat lesz, de igyekeztem mindent megtenni a siker érdekében. Találtam is egy webshopot, amely táskákra specializálódott, és lehet kapni férfi irattáskát. Arra gondoltunk anyuval, hogy egy kisebbet fogunk nézni, ugyanis az évek során kevesebb papírral, és kütyüvel kell apukámnak mászkálni, ezért az is elég lesz.

Próbáltunk puhatolózni édesapámnál, hogy táska ügyben változott-e valamit az ízlése, de a szavaiból azt vettük ki, hogy neki élete végéig is jó lenne a jelenlegi. Ezért azon voltunk, hogy, ha színben más is, de legalább a struktúrájában legyen majdnem teljesen ugyanolyan. Apukám mindig is rendszerező típus volt, ezért anno direkt vett olyan táskát, amiben több különálló rekesz és zseb van, hogy mindennek meglegyen az állandó helye. Manapság persze elég egy tablet, meg egy okostelefon, de ahogy aput ismerem, ragaszkodni fog többek között a számológépéhez, a határidőnaplójához, sőt a cigarettatárcájához is, amit – annak ellenére, hogy nem dohányzik – mindig magánál hord.

férfi irattáskaAz ember a szokások rabja, nekünk pedig nem célunk erről leszoktatni, csupán egy új köntösbe akarjuk bújtatni. Hosszas nézelődés, és válogatás után sikerült megtalálni az ideális irattáskát. Amikor megláttuk, csak egymásra néztünk, és mindketten tudtuk, hogy megvan. Néhány hétre rá, egy kisebb összejövetelt szerveztünk családi, és baráti körben, hogy megünnepeljük ezt a szép kerek születésnapot. Jobban izgultunk anyukámmal, mint bármikor máskor, majd elérkezett a pillanat, amikor átadtuk az ajándékot. Először döbbenetet láttunk édesapám arcán, majd forgatta, hosszasan nézegette az ajándékot, végül pedig – mindenki örömére – mosolyra húzódott a szája. Ekkor nyugodtunk meg végleg.

Amióta megkapta az új irattáskát, azzal dicsekszik mindenkinek, és mutogatja boldog-boldogtalannak. Természetesen a régi táska sem került kidobásra, hanem, mint egy ereklye úgy kell rá vigyázni. Mindenesetre, apunak nagyon jót tett ez a megújulás, mert ezzel kapott egy nagyobb lendületet is, aminek köszönhetően újra nagyon élvezi a munkáját.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.